2010. március 26., péntek

Selena Coleridre, a vámpír - 6. fejezet

 


Családi vásárlás I. rész

(Alice szemszöge)


Sajnáltam Selena-t, hogy elvesztette a férjét, én nem tudom, mit csinálnék, ha elveszíteném Jasper-t, de Selena erős maradt, gondolom főleg a gyermekei miatt, akikre már nagyon kíváncsi vagyok, hiszen mégis csak az unokaöcséim, és unokahúgaim. Amikor a férjéről mesélt láttam a szemében a fájdalmat, amit az elvesztése okozott, de hasonló fájdalmat láttam a szemében, amikor arról mesélt, hogy mennyire megviselte az, hogy azt hitte Jazz meghalt. Miután megbeszéltük, hogy költözünk, és hogy férjem, és Bella elintézik a papírokat, Selena hirtelen megdermedt. Ismerem ezt az arcot, pontosan olyan, mint mikor nekem van látomásom. Jasper odament hozzá, és megölelte. Kíváncsi vagyok mit látott, amit én nem, Biztos vele kapcsolatos.
- Mit láttál Selena? – kérdeztem kíváncsian, és izgatottan. Azon gondolkoztam mit láthatott, amikor hirtelen meghallottam Selena hangját a fejemben, biztos gondolatban szólt hozzám, mert más nem reagált. – Szeretnéd látni te is? – tette fel a kérdést, amire bólintottam. Hirtelen megéreztem, hogy bevon a pajzsa alá, s ekkor nekem is látomásom támadt, most Jazz, hozzám jött oda, átölelt, és nyugtatott. A látomásomban Selena-val igazi sógornőkhöz illő módon vásárolgattunk, hát igen én már gondoltam rá, hogy Selena és én vásárolgathatnánk, és akkor még jobban megismernénk egymást. Örülök, hogy a látomásunkban jól jöttünk ki egymással. Odamentem sógornőmhöz, és szorosan megöleltem. – Köszönöm, hogy megmutattad! – mondtam boldogan.
- Mit láttatok? – kérdezte szerelmem.
- Azt édes, hogy Sell és én vásároltunk, és nagyon jóban voltunk. – válaszoltam Jazz-nek boldogan és izgatottan, amikor megéreztem, hogy valaki, vagy Jasper, vagy Selena lenyugtatott. Ezért rá is kérdeztem. – Ki nyugtatott le?
– Én voltam kicsim, ne haragudj, de túl izgatott voltál. – válaszolt Jazz, mire mindenki elkezdett nevetni még Jasper is.
- Van kedved holnap vásárolni? – kérdezett Sell.
- Igen van. És szerintem eljöhetnének a többiek is, és akkor tarthatnánk egy családi vásárlást, úgy is kell néhány új ruha. – válaszoltam feldobottan, és legnagyobb örömömre, mindenki beleegyezett a családi vásárlásba. Miután megbeszéltünk mindent, Jazz és én megmutattuk Selena-nak, férjem szobáját, ugyanis az lesz ideiglenesen Sell szobája. Majd az új házban lesz saját szobája,, meg a gyermekeinek is. Mindenki elvonult kedvesével, még Edward is itt maradt, Bella-val és Nessie-vel együtt, bátyám régi szobájában.
- Kicsim, tudom, hogy izgatott vagy a holnapi vásárlás miatt, de kérlek, próbálj meg lenyugodni egy kicsit, mert nem bírom már sokáig. – szólt rám kedvesen férjem.
- Jó, megpróbálok lenyugodni. – válaszoltam Jazz-nek, és nehezen, de sikerült lenyugodnom.
Másnap reggel, mindenki gyorsan elkészült, és elindultunk vásárolni. Selena-nak adtam kölcsön ruhát, mert neki nem volt semmi használható. Sell megjegyezte Jasper-nek, hogy tetszik neki férjem szobája, és hogy egyszer harcolhatnának egymás ellen, és bár Jazz eleinte nem akart a húgával harcolni, de végül belement, amikor sógornőm azt mondta, hogy akkor Emmettel fog harcolni. A kocsiban ültünk, Jazz, Sell Rosalie, Emmett és én, még a többiek: Carlisle, Esme, Edward, Bella és Nessie apám kocsijával jöttek. Edward közvetített nekik, hogy mi miről beszélgetünk.
- Mi a kedvenc színed Sell? – kérdeztem
- Zöld! – vágta rá kedvesem, és sógornőm egyszerre, és mindketten mosolyogtak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tokio Hotel