Ismeretlen ismerősök
A forks-i erdőben sétáltam már napok óta, és már legalább féléve nem táplálkoztam, nagyon gyenge lettem, amikor hirtelen megpillantottam egy gyönyörű hófehér házat. A vámpírszaglásomnak köszönhetően tudtam, hogy a házban nyolc vámpír van, és egy félvér. Egy kicsit közelebb mentem a házhoz, mire mind a kilencen kijöttek a ház elé, a verandára. Mind a kilencen gyönyörűek voltak, és mindegyikőjüknek olyan aranybarna színű szeme volt, mint amilyen nekem is volt valamikor, most a táplálkozásom hiánya miatt fekete a szemem, de ezek szerint ők is állatvérrel táplálkoznak. Egyébként hosszú, hullámos szőke hajam van. Magas és vékony vagyok. Amikor jobban megnéztem őket, láttam hogy a nyolc vámpír, négy szerelmes párból áll, és az egyik pár gyermeke a félvér lány. Ezt éreztem is, mert az egyik képességem az volt, hogy éreztem a körülöttem lévők érzéseit, és befolyásolni is tudtam azokat. Amikor éreztem a szerelmüket, és láttam, hogyan védelmezik egymást, halott szívembe iszonyatos fájdalmat éreztem, ezért megfordultam, hogy elmenjek innen, de amikor indulni akartam volna az ellenkező irányba, vámpír létemre hirtelen szédülni kezdtem, és egy pillanat múlva nem láttam semmit, csak az engem körülvevő sötétséget. Nem tudom mióta voltam eszméletlen, de egyszer csak valami langyos folyadékot éreztem a számban, és kellett pár másodperc mire rájöttem, hogy ez vér, majd lassan magamhoz tértem. Amikor kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy már nem kint vagyok az erdő szélén, hanem egy szobában, és az előbb látott vámpírok közül, egy szőke férfi aggódva figyel. Nem tudom, hogy kerültem ide, de biztos ők hoztak be. Nagyon kedvesnek tűnt, és amikor észrevette, hogy magamhoz tértem, rögtön ott termett mellettem, és vizsgálni kezdett, már amennyire egy vámpírt meg lehet vizsgálni.
- Szia, az én nevem Dr. Carlisle Cullen. – nyújtotta a kezét felém, amit én szívesen elfogadtam, de amint kezet fogtunk, egyik képességemnek köszönhetően, láttam, hogy mi történt egész élete, és létezése során vele. - Megkérdezhetem, hogy ki vagy, és hogy miért estél össze? – kérdezte kedvesen Carlisle.
- Jó napot! A nevem Selena Coleridre, és valószínűleg azért estem össze, mert már legalább fél éve nem vadásztam, és emiatt elég gyenge lettem. –válaszoltam kedvesen Carlisle-nak
- Értem. Kérlek, hívj Carlisle-nak, és nyugodtan tegezz. Nem lenne esetleg kedved itt maradni velem és a családommal? Szívesen látunk téged. –mondta Carlisle
- Köszönöm, szívesen maradnék veletek, ha nem zavarok. –mondtam
- Igen örömmel látunk. Akkor most mi lenne, ha elmennél vadászni, és utána mesélhetnél magadról. Ha szabad kérdeznem, akkor te mivel táplálkozol? –kérdezte Carlisle
- Ez egy jó ötlet, tényleg rám férne már egy vadászat, egyébként én is állatvérrel táplálkozom, akár csak ti.
- Ezt örömmel hallom, nagyon kevés vámpír él állatvéren.
- Igen, tényleg kevesen. Akkor én most elmegyek vadászni.
- Várj, nem zavarna, ha esetleg elkísérnénk? Mi is mostanában terveztünk vadászni.
- Nem, természetesen nem zavarna. –mondtam mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése