Ismerős ismeretlen
(Jasper szemszöge)
A nappaliban volt az egész család, kivéve Esme, ő a konyhában főzött, mert el akart menni az árva gyerekekhez. Esme általában hetente kétszer ment el az árvaházba az ottani gyerekekhez, szeret ott lenni, és foglalkozni velük. Valamint Carlisle nem volt a nappaliban, mert ő a dolgozószobájában tevékenykedett. Emmett és Rosalie nézték a tv-t, Edward és Bella Renesmee-vel játszottak, míg Alice az ölemben ült, és úgy beszélgettünk, amikor mindannyian megéreztük egy idegen vámpír illatát. Mindannyian kimentünk a ház elé a verandára, hogy megnézzük, hogy ki jött a házunk közelébe. Amikor kiértünk, megláttunk egy gyönyörű magas és vékony vámpírlányt, akinek hosszú, hullámos szőke haja volt. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam, hogy honnan. Éreztem, hogy valami nem stimmel, ugyanis nem éreztem a vámpír lány érzéseit, ezért Alice-t gyengéden egy kicsit magam mögé toltam, ám ekkor egy másik érdekes dolog történt. A vámpírlány amint meglátott minket, megfordult, és készült elindulni, amikor egyszer csak összeesett. Nem tudtuk mi történt, ezért Carlisle odament, és felvette a karjaiba, majd bevitte a házba, egyenesen a dolgozószobájában kialakított rendelőbe, minket pedig kiküldött. Mindenkiben volt egy kis félelem, és Rosalie-n kívül mindenki aggódott is a vámpírlányért. Aztán hirtelen meghallottuk, hogy a lány ébredezni kezd, majd hallottuk, ahogy apánk és a lány bemutatkoznak egymásnak, utána pedig, hogy Carlisle meghívja, hogy maradjon nálunk, és ajánlja neki, hogy menjen el vadászni, és ekkor meg tudtuk, hogy ő is állatvéren él, akárcsak mi. Hallottuk, amikor Carlisle megkérdezte, hogy nem lenne-e gond, ha mi is vele mennénk, és amikor a lány azt mondta, hogy nem zavarna, akkor mindannyian bementünk hozzájuk, a szobába. Amikor bementünk a szobába, akkor mindannyian ránéztünk a vámpírlányra, és ekkor én teljesen ledöbbentem, hiszen ismerős volt a lány, felismertem benne a húgomat, akiről azt hittem, hogy már rég meghalt, erre most itt van a házunkba, méghozzá vámpírként. Még mindig döbbentem álltam ott, amikor Selly hirtelen a nyakamba ugrott, és én is szorosan öleltem őt. Olyan jó volt a karjaimban tartani őt, annyira hiányzott, mert amikor még emberek voltunk, ő állt hozzám a legközelebb, nagyon szerettük egymást, és én azt hittem, hogy már rég meghalt, de nem, itt van, „él”, és ez boldogsággal töltött el. Éreztem családom meglepettségét, de most ez sem érdekelt. Már jó ideje öleltük egymást, amikor megszólaltam:
- Jaj, kicsim, annyira hiányoztál, azt hittem hogy meghaltál. –mondtam Selly-nek
- Te is hiányoztál nekem, és én is azt hittem, hogy meghaltál. – válaszolta húgom
- Elnézést, de ti ismeritek egymást? – kérdezte szerelem, Alice, és éreztem a belőle áradó szomorúságot, féltékenységet, és a csalódottságot, Elengedtem húgom, és odamentem kedvesemhez, és átöleltem.
- Igen édes ismerjük egymást, de ne legyél féltékeny. –Próbáltam nyugtatni, és vigasztalni kedvesem.
- Szia!- köszönt neki Selena, és a kezét nyújtotta Alice-nek – én Selena Coleridre vagyok, Jasper húga – mutatkozott be húgom, és éreztem, hogy szerelmem nyugodtabb lett karjaimba, majd kezet fogott Selly-vel. Mindenki meglepődött azon, hogy Sell és én testvérek vagyunk.
- Szia! Én Alice Cullen vagyok, Jasper felesége. Ti tényleg testvérek vagytok, de az hogy lehet?
- Örülök, hogy megismerhetlek Alice. Mi egy családból származunk, amikor még emberek voltunk, aztán Jazzy egyszer csak eltűnt, mindenki azt hitte, hogy meghalt, de majd mesélek bővebben, ha már vadásztunk. Rendben?
- Persze. Jazzy?
- Tudod drágám, amikor még emberek voltunk, már akkor is sokan hívtak Jazz-nek, és aztán ebből lett a Jazzy, de csak a húgom hívott így, én meg mindig Selly-ztem, mert őt mindenki Sell-nek becézte. Selly, engedd meg, hogy bemutassam a családom. Az apámat, Carlisle-t már ismered – mutattam Carlisle-ra, aztán „anyámra, Esme-re, ekkor Esme is a kezét nyújtotta– ő itt Esme, az anyám.
Majd folytattam a bemutatást, amíg húgomnak be nem mutattam mindenkit, de nem tudom, hogy húgom, hogy reagált, mert még mindig nem éreztem az érzéseit, és az arcáról sem tudtam semmit leolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése